Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zöld levelibéka

leveli.jpg

A zöld levelibéka elegáns megjelenésű, karcsú testű faj. Hátsó lábai igen hosszúak. Testmérete maximálisan 5 cm lehet, bár többnyire ez alatt marad. Orra lekerekített, szivárványhártyája aranysárga. A pupilla vízszintes rés alakú. Hátoldalának bőre sima, míg a hasoldal szemcsézett. Színe a hátoldalán a zöld valamely árnyalata, a hasoldal fehéres-sárgás. Elsősorban a kora tavaszi időszakban találkozni lehet szürkésbarna (néha majdnem fekete) példányokkal. Színe elsősorban a közeghez igazodó, de a sötétebb árnyalat hideg időben elősegíti a napsugarak hatékonyabb elnyelését.

A hátoldalon néha szétszórtan sötétebb foltokat visel. A hát és a hasoldal határán mindkét oldalon az orrnyílásoktól hátrafelé fehér sávval szegélyezett vékony, megszakítás nélküli fekete sáv húzódik végig. Lefutása, formája egyedi azonosítást tesz lehetővé. Az ágyéktájékon a sáv gyakran felhajlik, ha nem, akkor végigfut a lágyékig. A szájpadcsont mögött található ekecsont (vomer) fogazott. Nyelve elől lenőtt, kicsapható. A végtagok ujjai tapadókorongban végződnek, melyek segítségével rendkívül jól másznak a növényeken.

A dobhártya kisebb átmérőjű, mint a szem. Az ivari kétalakúság kifejeződik a testméretekben. A nőstények általában nagyobbak. A hímeknek külső, toroktájéki hanghólyagjuk van, amely nyugalmi helyzetben is felismerhető: a torok sötétebb sárgásbarna, ráncolt. A nőstény a petéket több részletben, mogyorónyi, kis diónyi csomókban rakja le, amelyekben körülbelül 50 pete lehet. A sárgásfehér színű pete átmérője 1,5-2 mm, a kocsonyás burkával együtt körülbelül 4 mm. Keléskor a lárvák 3-5 mm hosszúak, növekedésük során elérhetik az 50 mm-t is. Színük egyöntetű olívbarna. Légzőnyílásuk a test baloldalán, a végbélnyílás a jobboldalon található. Az ebihalak jól fejlett, magas farokvitorlája a végén lekerekített. Az átalakult békák 12-20 mm nagyok.

A zöld levelibéka általában a napsütötte nyílt területeken (nedves réteken, legelőkön), bokros, ligeterdős helyeken fordul elő. Előnyben részesíti a széles levelű növényzetet, az erdők esetében a vegyes fajösszetételűeket. Megtalálható kertekben, szőlőültetvényekben, gyümölcsösökben, parkokban, tópartokon és természetes vagy mesterséges vízfolyások mentén. Az emberi településeken, még nagyvárosokban is előfordul. Kerüli a sűrű és kevéssé megvilágított erdőket. Jól tolerálja a száraz időszakot, gyakran előkerül egészen száraz élőhelyekről is. Általában a 600 m tszf. magasság alatt gyakori, ahol az éves átlaghőmérséklet meghaladja a 12 ºC-t, de nem ritka a jóval magasabb helyeken sem.

Hazai elterjedés:
A zöld levelibéka hazánkban szinte mindenütt előfordul. Megtalálható a sík-, domb- és hegyvidékeken egyaránt. Kedveli a nedves élőhelyeket, de a szaporodóhelyektől akár több kilométer távolságban is lehet vele találkozni. Lakott területeken is megtalálja életfeltételeit.

Világelterjedés:
A zöld levelibéka széles elterjedésű, szinte egész Európában előforduló faj, azonban nem fordul elő a Brit-szigeteken (itt betelepítésével próbálkoztak), Svédország déli csücskét leszámítva a Skandináv-félszigeten, valamint hiányzik Franciaország déli, az Ibériai-félsziget délkeleti részéről, illetve a Baleári- szigetekről. Elterjedési területe keleten egészen Törökországig, Oroszország nyugati részéig, illetve a Kaukázusig nyúlik. Előfordulása a következő országokban ismert: Albánia, Ausztria, Azerbajdzsán, Belgium, Bosznia és Herzegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Fehéroroszország, Franciaország, Grúzia, Görögország, Hollandia, Horvátország, Izrael, Lengyelország, Lettország (visszatelepítéssel), Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Moldova, Montenegro, Németország, Olaszország, Oroszország, Örményország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Svájc, Svédország, Törökország, Ukrajna.

terkep.png