Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kis tavibéka

kis-tavibeka.jpg

A hazai zöldbéka-csoport legkisebb tagja, testhossza ritkán haladja meg a 6-7 cm-t. Színezete igen változatos, legtöbbször a zöld valamely barnászöld foltokkal, lécekkel, csíkokkal mintázott árnyalata. Nászidőszakban a hímek „kivirulnak”, élénk neonsárga, zöldessárga vagy kifejezetten aranyoszöld színt vesznek fel. Hasuk csak ritkán mintázott, általában fehér, vagy akár rikítóan hófehér is lehet. A combok tigrismintájában a világos sávok citromsárgák. A hímek hanghólyagja fehér. A párzási időszakban világos színű hüvelykvánkosuk fejlődik. Combjuk rövid, ha a test hossztengelyére merőlegesen állítjuk be, és a lábakat térdben behajlítjuk, sarkaik jól láthatóan átfedésbe kerülnek – ellentétben a nagy tavibékával, ahol a sarkak össze sem érnek. Sarokgumójuk magasra emelkedő, már-már az ásóbékáéval vetekedő méretű. Hangja hasonló a nagy tavibékáéhoz, de a „kvark-kvark” szólamokat váltó kacagó szakaszok valamivel magasabbak, és inkább kerepelés-szerűek.

Síkvidéki faj, a magasabb hegyekben csak nagyon ritkán találkozhatunk vele. Szemben a nagy tavibékával, inkább a mocsarak és lápok lakója, de benádasodó sekélyebb halastavakban, lassú folyású folyók mentén és holtágakban is találkozhatunk vele. A nagy kiterjedésű, nyílt vizű tavakban vagy nagyobb folyók mellett nem fordul elő. Bár kötődik a vízhez, hajlamos részlegesen szárazföldi életmódot folytatni. Csapadékos időben vagy párás környezetben akár néhány kilométerre is eltávolodhat a víztől.

A kis tavibéka többnyire nappal aktív. Előszeretettel napozik a vízparton, de a nagy tavibékánál kevésbé kötődik a vízhez. A párzást követően gyakran elhagyja a vizet, és félig szárazföldi életmódot folytat nedves aljzatú erdőkben vagy üde réteken. Nászidőszaka május és júniusig hónapokra esik, ilyenkor a hímek akár százas nagyságrendű kórusokat is képezhetnek. Sekély vízbe, növények közé rakott kislabda méretű petecsomójukban általában 500-1000 pete van, de találtak már 4400 petét tartalmazó csomót is. Az ebihalak nyár közepére alakulnak át. Gyakran hibridizálódik a nagy tavibékával (ennek részletes ismertetését lásd a kecskebékánál), a hibrid kecskebéka egyik szülőfaja. Ivaréretté 2-3 éves korukra válnak. Táplálékuk igen változatos, étlapjukon ízeltlábúak és egyéb gerinctelenek szerepelnek. Többnyire a szárazföldön telelnek, a téli pihenő szeptember-október tájékán kezdődik, és márciusban ér véget.

Hazai elterjedés: Az ország több régiójában gyakori faj, csak a magasabb dombvidékeken és hegységekben hiányzik, egyébként mindenhol megtalálható, ahol van számára megfelelő élőhely.

Világelterjedés: Eurázsiai elterjedésű faj, de elterjedési területe lényegesen kisebb a szintén eurázsiai nagy tavibékáénál. Skandináviából szinte teljesen hiányzik, és nincs jelen a Brit-szigeteken, az Ibériai- és a Balkán-félszigeten sem. Olaszország északi felében azonban megjelenik, ahol kizárólag a Pó-folyó mentén telepedett meg. Kelet felé Kazahsztánig eljut, de itt már csak szórványos adatok állnak rendelkezésre a faj elterjedéséről.

terkep6.png