Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Barna varangy

barna-varangy.jpg

A barna varangy viszonylag nagy, erőteljes testfelépítésű békafaj. Ivari kétalakúság jellemzi, amely a testméretekben is kifejeződik: hazánkban a nőstények testhosszúsága 8-11 cm, míg a hímeké 5-8 cm közötti. Bőrük általában gömbded dudorokkal fedett, ezek olykor lehetnek csúcsosak is. A fej hossza meghaladja a szélességét. Az orrcsúcs lekerekített. A szemek közötti rész vízszintes vagy konkáv felszínű. A pupilla vízszintes tojásdad formájú, a szivárványhártya réz-arany színű.

A dobhártya alig látható, átmérője mintegy fele a szemének. A fültőmirigyek jól fejlettek. A hímnek nincs rezonátorszerepet betöltő hanghólyagja. A mellső végtag ujjai rövidek, melyek közül a 3. a leghosszabb, ezt követi az 1., majd az egyforma 2. és 4. A 2. és a 3. ujj alsó oldalán jól felismerhetők a páros ízületi gumók.

A hátulsó végtag ujjai hosszúak, lapítottak, az elülső végtag ujjaival ellentétben úszóhártyásak. Hátoldaluk alapszíne szürkés, barnás vagy olívbarna, ritkábban homoksárga vagy vörös, amelyen sötétebb foltok lehetnek. A foltok hiányozhatnak, vagy egybefüggő sávokká olvadhatnak össze. Nászidőben a hátoldal többnyire egyszínű barna. A hasoldal fehéresszürke, gyakran sötéten márványozott. A hímek mellső végtagjának 1. ujján (nászidőben az 1., a 2. és a 3. ujjon egyaránt) a fokozott elszarusodás eredményeként kialakult fekete hüvelykvánkos látható, amely a párosodás alatt a nőstényhez való jobb kapcsolódást (amplexus) segíti elő. Ebihala fekete színű, melynek légzőnyílása a test bal oldalán, végbélnyílása a test középvonalában van. A farok tompán lekerekített. Teljes hosszúsága 30-35 mm-ig terjed. A szemek közötti távolság kétszer nagyobb, mint az orrlyukak közötti távolság. Fogképlete: 2/3.

A barna varangy a földrajzi szélességtől és a tengerszint feletti magasságtól függően eltérő hosszúságú hibernációs és aktivitási időszakot mutat. Hazánkban általában november elejétől február végéig tart a hibernációs időszaka, de a mikroklimatikus viszonyok jelentősen befolyásolhatják alakulását. Elsősorban szárazföldi, fagymentes helyeken egyesével vagy csoportosan telel át. Vannak adatok vízben történt telelésről is. Szaporodása elsősorban tavak, holtágak vagy akár nagyobb pocsolyák vízében, ritkábban lassú folyású csatornákban (esetleg folyókban, patakokban) zajlik.

Hazai elterjedés:
A barna varangy Magyarország területén szinte mindenütt előfordulhat, ahol a szaporodásra alkalmas víztér előfordul. Nem csupán a síkvidéki, hanem a domb- és hegyvidéki területeken is megtalálja életfeltételeit, de általában kerüli a tartósan víz alá kerülő, vagy az igen száraz élőhelyeket. Az Alföld némely részein – például a Maros-Körös közének egyes területein – hiányzik. Nem világos azonban, hogy ezeken a helyeken kipusztult, vagy állatföldrajzi okokból korábban sem fordult elő.

Világelterjedés:
A faj szinte egész Európában előfordul, leszámítva Lappföldet, az Ír szigetet, a Baleári-szigeteket, Korzikát, Szardíniát, valamint Krétát. Keleti irányban eléri Észak-Kazahsztánt, Kelet-Szibériát. Megtalálható Nyugat-Ázsia egyes vidékein (Törökország, Szíria és Libanon), valamint Észak-Afrikában (Marokkó, Algéria és Tunézia). A libanoni állományok csak nemrég váltak ismertté. Afrikai előfordulása erősen tagolt, foltszerű, elsősorban a hegyvidéki (3000 m tengerszint felett) régiókra szorítkozik.

elterjedes.png